LÁTNIVALÓK, LÁTVÁNYOSSÁGOK
Ha Balatontól elindulunk Észak felé felfelé a völgyön, az első Cinege-dombi meredekebb emelkedő után délnyugatra tekintünk, a közeli Hegyestű szerencsére időben félbehagyott bazaltbányájának meredek sziluettjét láthatjuk.
Erdők, majd szőlők között emelkedik az út és így érjük el Alsódörgicsét. A faluban feltárásra került a római vízvezeték rendszer maradványa de nagyon sok ebből a korból származó faragott sírkövet is találtak. Körültekintve a Gernye-hegy oldalában épült templom romja ragadja meg figyelmünket.
Tovább sétálva Felsődörgicse felé, amely az alsó faluval lassan összeépül, régi házak során haladva ismét egy csodás régi templomhoz érünk, melyet az 1082-es oklevél is említ. Romjaiban is egyike a Balaton-környék legfontosabb középkori emlékeinek.
Utunkat folytatva a Kü-völgy csúcsíves nyílású valószínűleg középkori eredetű öreg kőhídnál érdemes balra kitekinteni, ugyanis a Bere patak rétjén látható a harmadik XIII. században épült templom romja.
BORKULTÚRA
Dörgicsén komoly hagyománya van a borászatnak. Már 273-ban Galériusz Római Császár felesége Valériána miközben gyomorbetegségét kezeltette a Füred-i vízzel, dörgicsei bort ivott. Egyszer gyaloghintón elvitette magát Dörgicsére. Amikor kiszállt felkiáltott: "Zeus jókedvében sem tudna ennél szebbet teremteni, mint amit itt látok, és most már értem, hogy miért van ennek a helynek ilyen jó bora."
Szóljunk röviden a borospincékről, hiszen ezen a vidéken a szőlőművelés, mint látjuk, régmúltra tekint vissza. Ahogy a Balatontól felfele jövünk, a völgy peremén mindenfelé boros pincéket látunk. Ezek a pincék úgy alakultak ki, hogy a szőlőművelő gazdáknak a termőterületen kellett kialakítani a pincészetet is, hiszen amíg a szőlőből bor lehet, addig annak megfelelő hőmérsékletű nyugodt helyet kellett biztosítani.
TERMÉSZETI ÉRTÉKEK
A dörgicsei szőlőhegyeken természeti ritkaságokkal is találkozhat az ember. Mindenekelőtt megtalálhatjuk a védett növények sokaságát. Hogy csak néhányat említsünk, az erdőszéleket díszítő csodálatos pirossággal pompázó cserszömörcét, a kora tavaszi héricset, vagy törpe íriszt, a kakukkfüvet és gyógyító, kamilla virágot. Sorolhatnánk még, de talán ez is elég ahhoz, hogy a kiránduló sétálás közben, ha látja ezeket a csodás növényeket, megálljon, óvja és gyönyörködjék.
Ha a környék geológiai érdekességeit térképezzük fel, feltétlenül szólnunk kell a Szentbékkálla-i kőtengerről. Ház nagyságú óriási tömbök egymás hegyén, hátán. És onnan a kilátás, valami csodálatos! A kőtenger csodáit nézegetve rátalálunk a kőasztalra. Ez egy fantasztikus nagyságú kődarab, amely csillagászati megfigyelésekre volt és alkalmas ma is.
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
A tó közelsége, a medence klímája mindig is jó lehetőséget adott az emberek letelepedésére. Régészeti kutatások bebizonyították, hogy már az őskorban is megjelent az ember ezen a területen.
A római korban már fejlett vízvezetékkel is rendelkező település volt. Középkori temploma a XI. században épült, római építmény alapjaira, köveinek felhasználásával. A község híre, jó borairól már akkor Rómáig terjedt.
Okmányok bizonyítják, hogy Dörgicse a magyar honfoglalástól kezdve jelentős szerepet játszott a térség történetében. A falu mai területén 3 Dörgicse létezett, 3 kőtemplommal. A későbbiekben nemesi és egyházi birtokok voltak, fejlett borászattal és mezőgazdasággal.
A török támadás után a falu elnéptelenedett, de azután újra erőre kapott. 1900 körül a mai területen kb. 1000 ember élt, főleg halászatból és mezőgazdaságból.
A háború után, az 1950-es évektől kezdve a rossz településpolitika miatt a lakosságszám egyre csökkent. Először Alsó és Felsődörgicse egyesült, majd a 1,5 km-re levő Kisdörgicse is Dörgicse néven egy közigazgatás alá került. Újabb fejlődés csak a rendszerváltástól jellemzi a községet. De a falvakra jellemző nehézségek, megélhetés, fiatalok helyben maradása itt is nehéz.
Dörgicse ma is híres borászatáról, ez sok embernek ad megélhetést. Jelen van a falusi turizmus is.Az idegenforgalmat segíti a minden év július végén rendezendő dörgicsei kulturális napok sorozata, a vendéglátás magánházaknál, borospincéknél, vendéglőkben.